Hamvaimból

...és akkor most következzen egy nagyon pozitív olvasmányélmény, csak hogy meglegyen a kontraszt.

Tavasz óta olvasom nagyjából rendszeresen a wmn.hu-t. Ahogy rajtam kívül valószínűleg még sokan, onnan ismerem Szentesi Évát. A Szentesit. Azóta volt szerencsém élőben is látni, és megállapítani, hogy igen, ez az a nő, aki győzött. Aki túlélte. Kétszer. Valóságos csoda.

még egy poszt mára, ezúttal @szentesieva könyvéről. olvassátok el. mármint a könyvet, mindenképp. #book #bookworm #blog #linkinbio

A photo posted by Nyilas Timi (@kiscsillag0310) on Nov 26, 2016 at 12:07pm PST

A Hamvaimból egy borzasztóan fontos könyv. Igen, tudom, ismerem az elméletet, miszerint ma már bármit el lehet adni, ha rák vagy holokauszt van benne. De vannak dolgok, amikről nem lehet eleget beszélni. Amikről mindig lehet újat mondani, amikről lehet még többet tanulni. És amikben valahogyan mindenki érintett. A rák is ilyen. Szentesi beleállt ebbe a történetbe. A rákedukációba. Boldog vagyok, hogy kapott lehetőséget számtalan helyen - magazinokban, interjúkban, tévében és saját könyvben - arra, hogy elmesélje a történetét, és felhívja a figyelmet a megelőzés és a rendszeres szűrés fontosságára. 

A könyvben fontos és súlyos dologról beszél. Hihetetlen mélységekről. És magasságokról is. Kapcsolatokról. Őszintén és önazonosan. 

Köszönöm, hogy ismerhetem az írásait. És köszönöm, hogy ennyi mindent tanított nekem. 

A dal, amit barátja, Mujahid Zoli írt Szentesinek:

Értékelés: 5/5

Idézetek:

"Korábban az egész harmadik emelet egyetlen lakás volt. Régi polgári lakás, nagy belmagassággal. Itt éltek a polgárok lassan, urasan, ahogyan ezt Márai könyveiből is tudhatjuk. Az a rész, ami az én albérletem volt, valaha cselédszoba lehetett. A fürdő ablaka egy félelmetes sikoltóba vezetett. Én neveztem így: sikoltó. Oda kiabálták be a cselédek a szerelmi bánatukat."

"A szerelmi bánatnál továbbra sincs rosszabb érzés. Übereli a rákot."

"Azért, mert kicsillagozzuk a bazmeget, attól az méh bazmeg."