Ma egy közel sem könnyű témáról és olvasmányról fogok írni nektek. Ráadásul - amennyire a molyos értékelésekből leszűrtem - igen megosztó az olvasók között az aktuális könyvünk, A viskó.
És ezt nem is csodálom. Engem egy személyben is megosztott. Nem véletlen tartott másfél évig, hogy elolvassam (nem, nem csak amiatt, hogy mindig 15-20 könyv szerepel az olvasmányaim között egy időben). Voltak részek, amiknél le kellett tennem, akár hónapokra is. Aztán felvettem, és nem bírtam letenni. Majd megint pihentettem.
Egyébként nem panaszkodhatok, valószínűleg nem is találhatott volna meg jobbkor ez a könyv. Tavaly ősszel kezdtem el járni egy katekumen csoportba, ahol elsősorban a keresztelkedésre készülök. Leegyszerűsítve: "kezdő keresztény" vagyok, ami természetesen azzal jár, hogy millió meg egy kérdésem van. Ezeket szerencsére fel tudom tenni sok embernek, aki megpróbál válaszolni rájuk, de A viskó is segített sok dologban. Kérdés nélkül.
 |
| Köszönet csudiszép a rajzért Papusznak :) |
A fülszöveg - szerintem nagyon helyes és korrekt módon - hangsúlyozza, hogy ez egy regény, nem pedig teológiai szöveg vagy Szentírás. De így is megtalálja a módját, hogy segítsen - már ha neked éppen erre a könyvre van szükséged. Emellett újabb kérdéseket is felvetett bennem, amikre kereshetem a választ a jövőben.
Ami magasan a legjobb a könyvben, az szerintem a Szentháromság magyarázata, ábrázolása, működése. Konkrét kép alakult ki a fejemben mindhárom alakról. Számomra a Papa például egyértelműen Tonye Patano a Weedsből, mikor jól megmondja a frankót (igen, tudom, hogy egy dílert játszik, de akkor is, nem tehetek róla :D).
Mivelhogy ez a regény nem egy sztori - illetve az, de nem az benne a lényeg... -, nem bonyolódnék a cselekmény boncolgatásába. Megríkatott, felemelt, összeráncolta a homlokom és elindított bennem megértési folyamatokat. De a többit mondják el az idézetek.
Értékelés: 4/5 (a nehezen haladós, kicsit too-much részekért)
Idézetek:
"Vannak alkalmak, amikor az ember úgy dönt, hogy elhisz valamit, amit normál körülmények között teljes mértékben irracionálisnak tartana. Ez nem azt jelenti, hogy az valóban irracionális, de egészen biztosan nem racionális. Talán létezik egy racionalitáson túli világ: a tényekre vagy adatokra épülő gondolkodás szokásos definícióin túli megértés; valami, ami csak akkor tárul fel számunkra, ha átfogóbb képet látunk a valóságról. A hit talán ebbe a tartományba tartozik."
"A szeretet mindig maradandó nyomot hagy."
"- Mindig jobban megy, ha együtt csináljuk, nem gondolod? - kérdezten Jézus mosolyogva."
"A kegyelem nem függ a szenvedés létezésétől, de ahol szenvedés van, ott meg fogod találni a kegyelem sokféle és sokszínű megnyilvánulását."
"Mack, ha te meg én barátok vagyunk, akkor a kapcsolatunkat áthatja egyfajta várakozás. Amikor látjuk egymást, vagy amikor távol vagyunk egymástól, ott vibrál a levegőben az együttlét, a nevetés és a beszélgetés várakozása. Ennek a várakozásnak nincs konkrét meghatározása; eleven és dinamikus, és minden, ami kialakul az együttlétünkből, az valami különleges, egyedi ajándék, amelyen senki mással nem osztozunk.
De mi történik akkor, ha ezt a „várakozást” felcserélném – kimondva, vagy kimondatlanul – „elvárásra”? Ebben a pillanatban már be is lépett a törvény a kapcsolatunkba. Most már azt várom el tőled, hogy teljesítményt nyújts, ami kielégíti az elvárásaimat. Élő barátságunk gyorsan lezüllik szabályokból és követelményekből álló halott dologgá. Többé már nem rólad és nem rólam szól, hanem arról, hogy mit kell a barátoknak tenniük, vagy mi a felelőssége egy jó barátnak."
"Ha megbocsátasz, megszabadulsz valamitől, ami elevenen felemészt téged: ami pusztítja az örömödet és a teljes és őszinte szeretetre való képességedet."
"Amikor úgy döntesz, hogy megbocsátasz valakinek, azt az embert jól szereted."
