Ha arra vágytok, hogy leessen az állatok, olvassátok el a Horgonyhelyet. De tényleg. Viszont nem ajánlom kismamáknak... egyáltalán nem.
Moskát Anita egy olyan világot teremtett meg ebben a regényben, ami egészen újszerű. A legnagyobb bajom a fantasy műfajjal, hogy valahol minden darabja egy kaptafa. Erre jött ez a könyv, @worsinak köszönhetően elkezdett utazni a Molyon, belebotlottam, és utána se néztem, mi ez, csak kattintottam, hogy jelentkezem. Nem tudtam, mit várjak, ezért nem vártam tőle semmit. A Horgonyhely világát a nők uralják. De nem egy sokak által megálmodott, a szereteten, a közösségen és a családi értékeken alapuló matriarchális társadalomról beszélünk, hanem egy torz, beteg és sarkaiból kiforgatott rendszerről. Rövidebben: a ló túloldaláról.
Tényleg egészen egyedi, de nemcsak a világ, hanem a karakterek és a történet is. Nem lehet szeretni. És utálni sem. Jobban mondva nem lehet csak szeretni vagy utálni senkit sem ebben a regényben. Nekem legalábbis a nullától a nagyonsokig kilengett a mutatóm, végig. Izgalmas, kalandos, fordulatos, váratlan, meglepő. Lenyűgöző. Borzasztó. Borzasztó, mert tökéletesen ír le egy rémes világot.
Már az első rész végén azt gondoltam, hogy ez akár a történet vége is lehetne, de még hátravolt többszáz oldal. Fogalmam sem volt, mi sülhet ki még abból, amit addig olvastam, de szerencsére Moskát Anitának volt. Olyannyira, hogy egészen kíváncsi lettem a másik könyvére, a Bábel fiaira is.
Értékelés: 5/5, mert egy olyan műfajban okozott kellemes meglepetést, amit egyébként egyáltalán nem érzek magaménak.
"Mit tennél, ha fogságba esnél, nőnél és nőnél, a szobád pedig nem tágulna tovább? Már nem zsugorodhatsz össze, már kinövöd a világot. Vagy szétfeszíted a határokat, vagy elpusztulsz."
"Akkora a világ, amekkorát be tud járni. Egy lépéssel sem nagyobb."
