Ha volt valaha könyv, aminek hatalmas elvárásokkal futottam neki, akkor az Gerald Durrell Korfu-trilógiájának első kötete, a Családom és egyéb állatfajták volt. Hosszú évek óta csücsült a várólistámon. Amellett, hogy a tavalyi - egyébként meghiúsult - Reading Challenge-embe is beterveztem, nővérem az elmúlt tíz évben legalább annyit nyaggatott, hogy olvassam el, mint anyukám azzal, hogy nézzem meg A tanút (=sokat). Azért ilyen hatalmas személyes hype-ok esetén (is) szoktam tartani attól, hogy csalódni fogok, de ez esetben biztos voltam benne, hogy nem így lesz. Igazam is lett.
 |
| Nővérkém fotója Korfuról (ez itt a reklám helye: www.bronteland.blogspot.co.uk) |
Megértem nővérem rajongását a könyv iránt, Durrell iránt és Korfu iránt is. És egyre irigyebb vagyok, amiért ott tölthetett négy hónapot... gyönyörű és különleges szigetnek képzelem el, és mindenképpen szeretnék eljutni oda - legalább - egyszer. Pedig félek ám a skorpióktól...
Néhány jótanács: ha jót akartok magatoknak, ne olvassátok evés közben vagy az alvó kedves mellett, mert a nyugalom megzavarására alkalmas, ergo a hangos röhögés elkerülhetetlen. Ugyanezen okból nem ajánlom tömegközlekedésen való fogyasztásra (már ha zavarnak benneteket az elmétek épségében kétkedő pillantások), illetve azért sem, mert el fogtok felejteni időben leszállni (kétszer, khm).
Ha pedig rájöttök, miből él a Durrell-család, osszátok meg velem. :D
Értékelés: 5/5 (plusz a csillagos ég)
Két kedvenc idézetet választottam ki:
"Assisi Szent Ferenc volna az egyetlen, aki ebben a házban otthonosan érezné magát."
"– Fenék, Mrs. Durrellsz, sajnálomsz, hogy késtemsz – szabadkozott, a kocsiba segítve mamát.
– Semmi baj, Spiro. Már féltünk, hogy valami balesete volt.
– Balesetsz? – felelte Spiro zordan. – Nekem soha sincs balesetsz. Már megint bélgázok miatt volt!
– Bélgázok? – kérdezte mama elcsodálkozva.
– Igen, mindig jönnek nekem bélgázok ilyenkorsz – mondta Spiro mogorván.
– Nem kellene orvoshoz menni, ha kellemetlenkednek? – javasolta mama.
– Orvossz? – ismételte Spiro csodálkozva. – Mineksz?
– Hát a bélgázok nagyon kínosak lehetnek – magyarázta mama.
– Kínosak?
– Igen, igen. Ha elhanyagolják az ilyesmit.
Spiro elgondolkodva töprengett egy percig.
– Turista bélgázokról beszélek – mondta végül.
– Turista bélgázokról?
– Igen. Azt hiszem, Brüsszelből jötteksz.
– Talán belgákat akart mondani?
– Hiszen azt mondtamsz: bélgázok – magyarázta Spiro méltatlankodva."
