Alessandro D'Avenia könyvére először @petibácsi értékelése hívta fel a figyelmem, azóta volt a várólistámon. Aztán - ahogy az lenni szokott - szembejött egy utazókönyv, amire egyből lecsaptam. :) Nem bántam meg.
A Fehér, mint a tej, piros, mint a vér először élvezhető, de bugyuta kamaszregénynek tűnt, ami "egynek jó". Aztán kaptam tőle egy jókora pofont, és elkezdtem komolyan venni. Már amennyire kell egy ilyen könyvet, ugye. Olyan kamaszosan.
Elég jól tudtam azonosulni a főszereplő sráccal, Leóval. Néha ugyan az agyamra ment, de egyébként én is zeneimádó, zűrös kamasz voltam, azzal a különbséggel, hogy sosem voltam a "minden felnőtt és tanár hülye, már csak azért is, mert felnőtt és/vagy tanár"-elv híve. Viszont néha a saját agyamra is mentem a hülyeségeimmel.
A végkifejletet viszonylag hamar kikövetkeztettem, de ez nem változtatott azon, hogy végig élveztem az olvasást. Érdekes sztori, szerethető karakterek, életszerű szituációk... összességében rendben van a könyv. Nem kizárt, hogy újra fogom olvasni, ha megint szembejön valahol.
Értékelés: 4/5
Idézetek:
"A szülők csak arra jók, hogy megtanítsanak félni mindattól, amitől egyébként nem félnél."
"Ha elveszed az emberektől az álmaikat, rabszolgákká válnak."
"Batmannek mindig igaza van."
"Merőn, mozdulatlanul, figyelmesen nézem őt, és azon töprengek, vajon miért egyformák a fájdalom és az öröm könnyei."
"...ha tizenöt különböző szavam volna ár, hogy szeretlek, mint az eszkimóknak a hóra, rád mindegyiket használnám."
"A költészet tisztára fölösleges, csak ürügy rá, hogy szerelembe essünk."
"Hogy lesz az emberből apa? El kell hozzá olvasni egy csomó könyvet, csinálni legalább egy gyereket, és majdnem olyan erősnek lenni, mint Isten."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése