mostanában sokat álmodom rólad. néha csak olyan dolgokat, amik
megtörténhetnének vagy akár meg is történtek. jó felidézni őket időről
időre. egyfolytában. az öleléseket, a kedves szavakat, amikből bárki
kiérezte volna a törődést. én meg pláne, hiszen annyira ki voltam élezve
(éhezve?) rá. utána persze még többet akartam ölelni, érezni, szeretni
és szeretve lenni.
máskor olyanokat álmodom, amik sosem fognak megtörténni. csókot, azt az
érzést és egy ruhát magamnak, amit szeretnél, mert könnyű levenni.
szeretem, ahogy főzöl, de én is imádnék neked vacsorát készíteni, mire
hazaérsz a munkából. ha éjfélkor, akkor éjfélkor. ehetnénk a kanapén és
nézhetnénk rajzfilmet hajnalig. most azt mondom, sosem akarnék elaludni
egy ilyen este után, de biztos, hogy azt is imádnám veled. hozzád
simulva, te átölelnéd a derekam... erről még csak ébren álmodtam. mikor
nem tudtam aludni, mert féltem, úgy nyugtattam meg magam, hogy ezt
elképzeltem.
nehéz nem gondolni rád úgy, hogy lépten-nyomon felfedezem egy-egy
hajszáladat a ruhámon. vajon én eszedbe jutok majd, ha felébredsz
reggel, és egy szőke hajszálba botlasz? fog az jelenteni bármit is? vagy
amikor megeszed a csokit, amit tőlem kaptál, gondolsz-e rám, vagy csak a
tévét nézed majd?
néha az illatodat is érezni vélem, de ezt már lehet, hogy csak
beképzelem. pszichés, mondanád. látod, mennyi pszichés tünetet
produkálok tőled? mit nem adnék, ha itt lennél... hát még ha mindezt
gondolkodás nélkül elmondhatnám neked. könnyebb lenne a lelkem.
hiányzol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése